A barátommal, Marcival méltán híresek a kalandjaink. Igazi power couple vagyunk, mindig tele rengeteg spontán ötlettel, sosem unatkozunk, és mindig készen állunk, hogy öt perc alatt házibulit szervezzünk a barátainknak, ha úgy adódik. Marci fotós, és ezeket a kalandokat, bulikat mindig megörökíti, így a nappalink falát szinte beterítik a jobbnál-jobb emlékek.
Mivel minden napunkban van valami izgalmas, ami miatt véletlenszerű ünneplésbe torkollhat az este, fogalmam sem volt, mivel tegyem igazán különlegessé a Valentin napot. ragaszkodtam hozzá, hogy a Valentin–napi ajándékom valami olyan legyen, ami jellemző ránk, a kapcsolatunkra: pörgős, vidám, igazán izgalmas.
Ekkor hatalmas nyomozásba kezdtem a legjobb Valentin–napi meglepetés után. Hosszas kutatás és telefonálgatás után úgy döntöttem, hogy az Állatkertbe viszem Marcit. Mindketten nagyon szeretjük az állatokat, és egy Valentin-napi séta a napsütötte Állatkertben mindkettőnknek egyformán élvezetes lesz, gondoltam. Ám nem csak szokványos Valentin–napi kirándulást szerveztem, hanem felvettem a kapcsolatot egy állatgondozóval, aki személyesen körbevezeti majd Marcit kedvenc állatai, a majmok között, esetleg egy kis simogatásra, makietetésre is sor kerülhet majd…
Alig vártam tehát a Valentin napot. Marci nem sejtett semmit, azt mondtam neki, ezt a Valentin–napot otthon akarom tölteni vele, de van egy kis dolgom, ő pedig felajánlotta, hogy elkísér, így minden adott volt a Valentin–napi meglepetéshez.
Ám amikor eljött a február tizennegyedike, semmi nem úgy alakult, ahogy elterveztem. Zuhogott az eső, fújt a szél, az időjárás nem kedvezett a romantikus állatkerti kirándulásnak. Nem baj, gondoltam magamban, csak kisüt a nap, – gondoltam magamban reménykedve, miközben a buszhoz rohantunk Marcival. Késésben voltunk, és kedvesem panaszkodott, hogy a feje is fáj, és talán jobb lenne, ha délután mennénk elintézni a dolgaim… erősködtem, hogy induljunk.
A buszút is katasztrofális volt, ezúttal romantikus közelségbe kerültünk nem csak egymással, hanem az utazóközönséggel is, nem volt ülőhely, ráadásul hatalmas dugóba keveredtünk. Nem baj, amint odaérünk, minden rendben lesz – biztattam magam – nem romolhat el a Valentin napunk! Ám még csak ekkor következett a java: a Deák téren nagy nehezen kiverekedtük magunkat a buszozó embertömegből, és éppen az aluljáró felé vettük az utunk, amikor megcsörrent a telefonom.
Az állatgondozó ismerősöm hívott, hogy fontos teendője akadt, és a programot el kell halasztanunk. Csalódottságomban majdnem elsírtam magam. Marci vigasztalt, de láttam rajta, hogy nem érti, miért vagyok ennyire szomorú. Az eső még mindig zuhogott – micsoda vacak Valentin nap!
S mindennek tetejébe Marci is elkezdett furcsán viselkedni. Erősködött, hogy sétáljunk egyet ebben az ítéletidőben a Bajcsyn. Kishíján összevesztünk, de nagy nehezen beadtam a derekam. Szomorkodva ballagtam Marci mellett, aki szinte nevetve vonszolt magával a körúton. Vajon készül valamire? -gyanakodtam magamban. Még le sem pörgethettem a fejemben a lehetséges Valentin–napi programokat, amikor Marci megtorpant egy ház előtt. 3D GALLERY- hirdette a cégér. Időm sem volt a meglepődésre, hiszen Marci a szél elől gyorsan az ajtóhoz tuszkolt. Amint beléptem, a kintitől teljesen különböző hangulat szippantott magába. A galériába lépve Marci arcán hatalmas mosoly terült el. „Boldog Valentin–napot!” mondta egy puszi kíséretében, miközben Én igyekeztem felocsúdni meglepetésemből.
Bankrablás Valentin napon!
Marci igazán ismer, pontosan megérezte, minek örülnék a legjobban Valentin-napon, mert egy olyan Valentin–napi programra hozott ide a 3D Gallerybe, ami végül tökéletessé tette az egész napunkat. Borzalmasan élveztem ezt a galériát, ahol a szórakozásé és a képzeleté volt a főszerep. Ez nem csupán egy szokványos galéria szokványos képekkel, hanem egy interaktív játszótér, amelyben a falakat borító befejezetlen képekkel kell fényképezkedni, úgy, hogy kiegészítsük azokat.
Marcival egészen önfeledten fényképeztük egymást a képek előtt, majd miután végeztünk, a galéria profi fotósai közös képeket is készítettek rólunk a legviccesebb szituációkkal, például a dinoszauruszos és a fordított szobás képpel…
Pár kedvenc képet nyomtatva is megkaptunk, ezekkel is gyarapítva a nappali falán gyarapodó gyűjteményt. A program végén egy rövid kincskeresőt is lejátszottunk a galériában, s a sok nevetéstől kissé fáradtan indultunk haza… időközben besötétedett, az eső is elállt, így még tehettünk egy rövid kis romantikus sétát, amely során bevallottam Marcinak a félresikerült Valentin-napi meglepetésem, ám ezen akkor már csak nevetni tudtunk egy nagyot.