3B – bor, bonbon, bögre

Valentin nap a régi időkben

 

Valamikor az ókori római korban élt egy pap, akit Valentinnak hívtak. Valentin titokban párokat adott össze, annak ellenére, hogy az akkori császár – Claudius – megtiltotta a házasságkötést. Ezért Valentint bebörtönözték. Itt hamar összebarátkozott börtönőre lányával, aki vak volt. Úgy tartják, hogy Valentin meggyógyította a lányt, aki látni kezdett. Kivégzése napján pedig írt egy levelet neki, így búcsúzva el tőle:
„A te Valentinod.”

De hogy jön ide akkor a 3B? Egyáltalán miért pont 3B? És mi köze a Valentin naphoz?

Nos, akármilyen furcsának is tűnhet, elég sok köze van. Az ókorban és a középkorban is megvolt már ez a három standard Valentin nap ajándék. Ha nem is úgy, ahogyan manapság, de ezeknek a megfelelőjét ugyanúgy ajándékozta gazdag, és szegény egyaránt. Nézzük csak meg egy kicsit közelebbről.

 

Bor

A gazdagoknak nem volt ez gond: grófoktól, hercegségektől, helyi, vagy vidéki termelőktől vehették az ajándék borokat kedveseiknek. Gyakran ők maguk mentek el személyesen, és válogatták ki (ha nem értettek hozzá), de a többség egy szolgáját bízta meg, hogy hozza el neki az édes nedűt.

A szegényeknél más volt a helyzet. Elég nehezen tudtak hozzájutni, főleg, ha igazán jó minőségű borokat akartak adni az asszonynak. Míg a butábbja megvásárolta a piacon drága pénzért, addig az okosabb fajtája besurrant a palotába, és furfangos módon elcsent néhány üveggel. Például udvari bolond-jelmezbe öltözött, vagy éppen eljátszotta, hogy a király fő kóstolója, és ezeket az üvegeket feltétlenül el kell vinnie magához további fejlesztésre, tesztelésre, a király parancsára.

 

Bonbon

Ki ne szeretné a bonbont, főleg Valentin napi ajándékként? Már az aztékok is csokoládét ittak, a középkorban pedig néhány pápa kivételével csaknem mindenki kedvelte, aki ismerte. Bár ez régen igazi kincsnek számított, így csak minimális piac alakult ki ilyen téren. Nem terjedt el, csak szűk körben. A felsőbb rétegnek csak egy része ismerte a csokoládét, a nép körében meg csak kevesen voltak, akik hallottak róla, még kevesebben, akik láttak is ilyet. De akkor mégis hogyan tudtak ilyen becses édességet ajándékozni kedvesüknek Valentin napkor?

Először is: az igazán igényes, figyelmes fiatalemberek (hercegek, grófok, bárók) előre készültek, s megkérték az udvar (vagy kastély, megye, város) cukrászát, hogy süssön neki süteményeket, készítsen csokoládékat. Mindezt szépen, díszcsomagolásban (pl. kis ládikában) adták át az éppen aktuális nőnek. A középkorban nagyon elterjedt volt még a virágajándékozás, így gyakran egy szálat is hozzátettek a meglepetéscsomaghoz.

A nép pedig vagy kifigyelte, hogy eme nemes emberek hol találkoznak, és ügyesen elvette a csodás ajándékokat idő előtt; vagy a helyi cukrász éppen a rokona volt, így könnyedén kérhetett tőle egy kis adagot párjának.

 

Bögre

Ugyan ilyenkor még nem bögrének hívták, és nem is nagyon ajándékoztak ilyet, inkább csak a felsőbb körökben. Legtöbbször hozzátettek egy kis bort, vagy virágot az arany, ezüst, vagy bronz kupa mellé. Ritka volt még az, hogy külön a kedvesére emlékeztető képeket, ikonokat, és hasonló miniatűr díszítéseket gyártottak volna a kupa külső részére. Erre még nem volt igény akkoriban, a kedves feleség megelégedett egy gyönyörűen csillogó ezüst pohárral is. Gyakran ékszerekkel együtt adták át a poharakat, de ezt inkább a királyok, királyfik szokták alkalmazni.
És hogy az átlagpolgár hogyan kaparintott meg ilyesféle drága ajándékokat? Nagyon egyszerű. A két legelterjedtebb helyszín, ahol könnyedén lehetett kupákat, korsókat szerezni, a kocsma, és a nagy városi ünnepek voltak. A kocsmákban nem gondolkoztak olyat sokat a vendégek, ami megtetszett nekik, megpróbálták eltenni (ez persze nem mindig sikerült), Ezután leginkább csak otthon merték használtak, akkor is kivételes alkalmakkor, mert féltek, hogy az őrök rájönnek tettükre. A nagy ünnepek alatt viszont rengeteg korsó, kupa, pohár, miegymás fogyott. A nép mindig is vágyott valami különlegesre, drágára, amihez önerőből nem juthatott hozzá. Itt egyaránt lopkodtak nők és férfiak is (hol tányért, hol poharat) – ha nem jutott eszébe az egyiknek, csinálta a másik. Otthon aztán volt nagy öröm, mikor többféle ivó alkalmatosság került elő ilyen fontos alkalmakkor, mint amilyen a Valentin nap.

 

Manapság meg mindannyian hozzájuthatunk a 3B-hez, és olyan sokféle enni-innivaló közül választhatunk, amennyi egyik korban sem volt. Külön létesültek csokoládéboltok, borüzletek, ajándékboltok, ahol kifejezetten ezekre a különlegességekre specializálódtak, így te is biztos találsz számodra megfelelő Valentin napi ajándékot, ha egy kicsit körülnézel, s feltérképezed a környező üzleteket.